A digitális termékútlevél (DPP) egy konkrét termékegységhez kötött, strukturált, géppel olvasható rekord — a terméken lévő QR-kód vagy NFC-címke beolvasásával érhető el —, amely dokumentálja, miből készült, honnan származnak az anyagai, mekkora a szén-lábnyoma, és hogyan javítható vagy hasznosítható újra. Ez uniós jogszabályi követelmény, amely 2027-ben az akkumulátorokkal indul, majd 2030-ig további termékkategóriákra terjed ki.
Minden szabályozott egység egyedi azonosítót kap, amelyet általában GS1 Digital Link QR-kódként kódolnak — valami ilyesmi: id.example.com/01/{product-code}/21/{serial-number}. A beolvasás nem egy általános cégoldalra visz, hanem pontosan annak az egységnek az útlevelére, amelyet a gyártó platformja szolgáltat (vagy egy olyan szolgáltató, mint a Matrikel, a gyártó nevében).
A jogszabályok hozzáférési szinteket határoznak meg, és ezt a részt hagyja ki a legtöbb magyarázat. Az útlevelet bejelentkezés nélkül beolvasó fogyasztó a nyilvános réteget látja: kémia vagy anyagok, kapacitás, szén-lábnyom, újrahasznosított tartalom. A hitelesítő javító vagy újrahasznosító mélyebb technikai réteget kap: szétszerelési útmutatót, biztonsági adatokat, alkatrészrészleteket. A hatóságok és az Európai Bizottság teljes hozzáférést kapnak mindenhez, beleértve a mögöttes megfelelőségi nyilvántartásokat is. Egy URL, három eredmény, attól függően, ki kérdez.
A DPP nem egyetlen lapos rekord. A modellszintű adatokat termékmodellenként egyszer kell kitölteni — azokat a dolgokat, amelyek az adott modell minden egységére igazak: anyagösszetétel, kritikus nyersanyagok eredete, szén-lábnyom életciklus-szakaszonként. A tételszintű adatok egy adott sorozatszámra vonatkoznak: gyártás dátuma és helyszíne, vizsgálati eredmények, valamint az értékesítés után hozzáadott dinamikus adatok — töltési ciklusok egy akkumulátornál, javítási előzmények szinte bármi másnál. Nézze meg teljes adatmodell-bontásunkat egy kidolgozott példáért.
Egy elterjedt tévhit, hogy az EU központilag tárolja ezeket az útleveleket. Ez nem így van. A modell decentralizált: az útlevéladatok a gyártónál vagy a szolgáltatójánál maradnak, a termék teljes élettartama plusz egy megőrzési időszak alatt — még akkor is, ha a gyártó megszűnik, ezért egy tartalék tárhelyszolgáltatási megállapodás jogszabályi követelmény, nem csupán egy hasznos extra. Az EU 2026. július 19. óta élő központi nyilvántartása csak az egyedi azonosítókat tárolja, hogy a vám- és piacfelügyeleti hatóságok ellenőrizhessék egy útlevél létezését, és fel tudják oldani azt. Minden azonosítót, amelyet egy platform kiad, automatikusan regisztrálnak ott.
Elsőként az akkumulátorok: a 2 kWh feletti ipari, elektromosjármű- és könnyű közlekedési eszközökbe szánt akkumulátoroknak 2027. február 18-ig szükségük van útlevélre a Regulation (EU) 2023/1542 alapján. Ezt követően a fenntartható termékekért felelős ökodesign-rendelet — Regulation (EU) 2024/1781 — 2030-ig további kategóriákat von be, ahogy a Bizottság közzéteszi az egyes felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat. Nézze meg, hogyan érvényesül a követelmény kategóriánként iparági oldalunkon, vagy olvassa el a részletekért az EU akkumulátorrendelet útmutatót és az ESPR útmutatót.
Nem. A QR-kód (vagy NFC-címke) csupán a mutató — jellemzően egy a terméken nyomtatott GS1 Digital Link URL. A digitális termékútlevél az a strukturált adat, amelyre a kód mutat: egy weboldal és egy mögöttes adathalmaz, amely az adott egység összetételére, eredetére, lábnyomára és javítási információira terjed ki.
Részben. A jogszabályok többszintű hozzáférést alkalmaznak: egy nyilvános réteget, amelyet bárki láthat bejelentkezés nélkül, egy szakmai réteget a hitelesített javítók és újrahasznosítók számára, és egy teljes réteget a hatóságok és az Európai Bizottság számára.
A Regulation (EU) 2023/1542 (az akkumulátorrendelet) 2027. február 18-ig írja elő azt a 2 kWh feletti ipari, elektromos járműves és könnyű közlekedési eszközökbe szánt akkumulátorok esetében. A Regulation (EU) 2024/1781 (ESPR) idővel ugyanezt a követelményt kiterjeszti más termékkategóriákra is, kezdve a textíliákkal.
Nem. Az EU 2026. július 19. óta élő központi nyilvántartása csak az egyedi azonosítókat tárolja, hogy a vám- és piacfelügyeleti hatóságok megerősíthessék egy útlevél létezését. A tényleges adatokat a gyártó vagy a szolgáltatója tárolja.
Mondja el, mit értékesít. Megmutatjuk, hogyan nézne ki az első útlevele.
Demó igénylése